Jumurdzsák blogja - Harmadik
...mert Jumurdzsák él, és blogol...
Eger szakértőként komoly hírnevet szereztem az iskolában, így aztán amikor kiderült, hogy oda megyünk osztálykirándulásra, még inkább felértékelődtem a csapatban. Egy napos őslakosként hosszan meséltem a látnivalókról, a Dobos tortáról, a hatalmas fürdőről. Mai értelemben sztár lettem a közösségben, Egri csillag. Picit akkor kerültem bajba, amikor a másik úti célról, Szilvásváradról kérdeztek, de kivágtam magam: „azt el se tudjátok képzelni" (én el tudtam legalább)még „ne legyetek ennyire egyszerűek, hát ott is van egy vár, a nevében is benne van."
Elérkezett a nagy nap, mint egy idegenvezető kotyogtam folyton, csak a színes esernyő hiányzott a kezemből. Utólag azt mondtam persze, hogy én még találkoztam Vicáékkal és kezet foghattam Dobó Istvánnal, az a pár száz év fel sem tűnt a többieknek és nagyon irigykedtek rám. A várban a többi fiú végig őket leste, hátha kérhetnek tőlük autogramot. Ha nem lett volna, biztos felvesznek reklámembernek a Dobos cukrászdába, olyan színesen ecseteltem a dobos torta különlegességét. A fürdő-program is sikeres volt, minden lány velem akart úszni, játszani. Kamatozott az Eger szaktudás.
Másnap Szilvásvárad. Fáradságra hivatkozva hagytam, had beszéljen az idegenvezető helyettem. Gyerekfejjel az 1001 éjszaka másik meséjébe csöppentem: a gyönyörű völgy, a kisvasút, a hosszú bazársor ropival (kizárólag pattinka), pezsgőcukor, kakasos nyalóka. Tökéletes kirándulás végén még be is csajoztam. Kézen fogva sétáltam vissza frissen szerzett szerelmemmel a vasút állomásig. Keveseknek sikerült ilyen rövid idő alatt ilyen tartós kapcsolatot kiépíteniük az osztályból.