Hetedik séta: a Hatvani hóstya felé

Amikor a Hatvani hóstya felé indulunk, újra a Deák Ferenc utca felé vesszük az irányt. A Hatvani kapu téren állt az 1830-as évekig az a kapu, amely a város legforgalmasabb belépőhelye volt. Ennek a helyén túl, dél-keletre áll a Gárdonyi Géza Színház szépen felújított épülete.

A színházzal szemben lévő téren helyezték el 1991-ben újra a Hatvanas Ezred emlékművét, amely Eger háziezrede volt. Kétszáz évvel ezelőtt, a napóleoni háborúk idején alapította a bécsi haditanács. 1932-ben annak a tizennyolcezer hősi halottnak állítottak emléket, akik az ezred megalakulása óta estek el. E téren található az országban elsőként felállított 1956-os, forradalmi emlékmű, talapzatán Márai Sándor szavai olvashatóak.

A Deák Ferenc úton haladva a kényelmes sugárút mellett villaszerű házak előtt haladhatunk el, így juthatunk a település vasútállomásához, amely a Vasút utcán át megközelíthető. A török időkben még lakatlan volt ez a környék. Amikor 1687-ben ostromzár alá vették a török védőket, akkor feljegyezték, hogy 2000 emberrel megszállták a kerecsendi, szalóki, szóláti közlekedési vonalat. A Rákóczi szabadságharc után, 1713-ban már említik a város iratai a Hatvani, más néven Szent János hóstyát. Alig néhány évvel később, 1717-ben ez a "fertály" is negyedmestert választott, vagyis hóstyai elöljárót.

A Mátyás király út keleti oldalán szinte végig püspöki gazdasági területek húzódtak, s a mostani Sas út környékén, valamint a Csákó nevű városrész helyén mindenütt rétek voltak. A mai Deák Ferenc út sarkán is széna- és farakodó terült el, maga a Széna tér is innen kapta a nevét. Érdemes fölkeresnünk itt a Koszorú és a Farkasvölgy utcát is, mert a farkasvölgyi árok két oldalán szép pincéket láthatunk. Valamikor városképi értékű pincesorok húzódtak erre, de sajnos, egyre több megy veszendőbe. Érdemes volna műemléki védelem alá vonni ezeket az ódon pincéket, de akkor gondoskodni kellene a csapadékelvezetésről és az idegenforgalmi  kihasználásról is.

A Mátyás király úton továbbhaladva az út jobb oldalán látjuk a mezőgazdasági iskolát, amely a régi Vincellér Iskola utódja. Az 1888 körül pusztító filoxéra után, 1897-ben alapították, s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az Eger környéki szőlőművelés az ínség évei után aránylag hamar talpra állt. 1945 után a Szőlészeti Kutató Intézet dolgozott ott, de később ki kellett költöznie a Kőlyuktetőre, a szőlőit pedig elfoglalta a város. A Vincellér Iskola egykori helyére költözött a megyei levéltár. Nevét utca őrzi, amelyen végigmenve, a házsorokat elhagyva gyönyörű szőlődombokat lehet látni. Itt húzódik az úgynevezett Kis- és Nagygalagonyás, a Fertő, amely a középkorban a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők kényszerlakóhelye volt, a Gőzmalmos s a többi szép szőlőültetvény. E területen is találunk úgynevezett Egerlátó tetőt, amely a más, a városba futó utakon is akad. Ezeken a pontokon állva szépen belátjuk az egész települést.

Ha kigyönyörködtük magunkat a látképben, folytathatjuk az utunkat a városból kifelé tartva a Mátyás király úton, már az úgynevezett Lajosváros házsorai között. Erre találjuk a Kőlyuktetőt, ahol szép pincesor húzódik. Fönt látható a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet, amelyet száz éve alapítottak a filoxéravész okozta károk helyreállítására, illetve a korszerű szőlőtermelés és borászat megteremtésére. Az egy évszázad alatt számos nemzetközi hírű kutató dolgozott azért, hogy ellenállóbb fajokat hozzon létre. Ma is fontos küldetést töltenek be, jelentős a honosítási tevékenységük, foglalkoznak a szőlők fajtaértékének kutatásával, a tőke művelésmódjainak vizsgálatával, a szőlőket ért hatások anyagcserével, s bor minőségével kapcsolatos következményeivel, s a vörösbor-készítési technológiák fejlesztésével.

A kerecsendi úton továbbmenve elbúcsúzhatunk a várostól, amely az értő látogatónak annyi örömet szerzett. Egy-két napos látogatás valószínűleg nem elég arra, hogy mindazt, amit ajánlottunk, azt meg is kóstolhassa, s meg is nézhesse a vendég.