Hazaköltöztek Egerből...
Balizs Kata és Horváth Ders egy hónapot tölthetett Egerben a város vendégeként. Eger Önkormányzata és számos szolgáltató volt partner abban, hogy a koltozzegerbe.blog.hu odalon, valamint a Facebookon, a "Kata és Ders egri történetei" c. oldalon blogoló fiatalok kifogástalanul érezzék magukat városunkban.
Ders és Kata azt mondja: Eger szépsége, az itt tapasztalt élmények és a kényeztetés mellett a legtöbbet mégis az emberi kapcsolatok, új barátságok jelentették a számukra. Viszlát Kata és Ders, legyetek jók, és tudjátok: Eger 2013 nyarától a ti történetetek is..egy életre!
A fiatalok hazaköltözéséről szóló blogbejegyzés a koltozzegerbe.blog.hu oldalon...
A blogbejegyzés szövege Ders tollából:
Huszadikán a Dobó téren elbúcsúztak tőlünk a színpadon, mondtunk pár mondatot mi is a zuhé miatt az áruház alá beálló embereknek, és átadtunk egy karton bort az Egri Vitézlő Oskolának, mert nagyon sokat segítettek minket, és nagyon megkedveltük őket.
Az önkormányzat leleplezte a Jumurdzsák blogja mögött álló személyt, aki nem más, mint Kálloy Molnár Péter. Az ünnepség után, amit kissé elmosott az eső, bringával letekertünk a Szépasszony völgybe, mivel az utolsó vacsoránkat a Ködmön csárdában töltöttük. Szép befejezése volt ez a vacsoráinknak, hiszen a Ködmönben kezdtük a hónapot, és így ott is fejeztük be. Elköszöntünk az ottani személyzettől is, igazán jó vendéglátók, az egyik kedvenc helyünkké tették a csárdát. Kaptunk egy szívhez szóló levelet Orosz Ibolyától, amit ezúton is köszönünk, sajnos válaszolni nem volt időnk, de minden tanácsot megfogadunk.
A tűzijátékot végül a várból néztük, ha tehetitek mindenképp próbáljátok ki egyszer, szuper élmény. Olyan az egész, mintha egy óriás 3D-s mozi első sorában ülnél. A tűzijáték után még beszélgettünk Zentai Lacival, a város médiareferensével, és a kedves feleségével. Beültünk a Macokba egy pohár borra, és egy kis desszertre, sajnos már az epres sajttortájuk nem volt az új étlapon, de a csoki szuflé narancsfagyival kárpótolt minket. Miután elköszöntünk Laciéktól még egy búcsúkoktélra beugrottunk az Afrodité Görög Kávézóba. Elköszöntünk Balázstól az egyik pincérsráctól, akivel nagyon jóba lettünk, és természetesen a többiektől is. Nem maradtunk sokáig, hiszen már pakolnunk is kellett, hogy ne az utolsó pillanatra maradjon minden.
Reggel aztán felkeltünk, és még egy gyors reggeli után összepakoltuk a maradék cuccunkat, és elköszöntünk Zsolttól a Villa Citadella tulajától, akitől ajándékba egy nagyon finom Demeter bort kaptunk. Köszönjük szépen az ott töltött napokat, nagyon szuper volt, ha valaki Egerben akar megszállni, és este élvezni az egész város gyönyörű fényeit és a panorámát, annak csak ajánlani tudjuk.
Kipakolás és kiköltözés után még volt azért teendőnk, felszaladtunk a várba, hogy minél több Vitézlőstől köszönjünk el, majd Rázsi Botonddal és Zentai Lacival ebédeltünk egyet a Zsályában, és beszélgettünk az elmúlt egy hónapról, de nem maradtunk sokáig mert ott voltak még a bringák, amit vissza kellett vinnünk az Egerbikenak. Ezúton is még egyszer köszönet értük, rendkívül jó szolgálatot tettek!
Még mielőtt leadtuk volna a bringalakatok kulcsát eltekertünk a Plázával szemben lévő Thai Masszázs Eger szalonjába, ahová az utolsó pillanatban kaptunk meghívást, és nem hagyhattuk ki. Tökéletes indulómasszázs volt. Kata egy tradicionális ropogtatós, gyurmázós thai masszázst, míg én egy olajos relaxálós masszázst kaptam. A hely nagyon szép, igényesen van berendezve és a masszőrök nagyon profik. Tökéletes volt mindkettőnknek, mert utána az iszonyúnehéz táskáinkat cipeltük.
A vonathoz kikísért minket Zentai Laci is, hogy lőjön néhány képet, elköszöntünk tőle is, és felszálltunk a vonatra. Szörnyű érzés volt amikor elindult a vonat, még szörnyűbb amikor elhagytuk az Eger táblát. A Budapestre érkezést meg inkább hagyjuk...
Egy dolog tette csak széppé a hazaérkezésünket, hogy a barátaink vártak ránk a keletiben. Bence például kocsival jött elénk, a csomagok miatt, de nem számított a többiekre, ezért a kis Ticoba elég nehezen fértünk be öten a csomagokkal együtt. Wobe amúgy is elég magas, de hátul Lehóval és Katával is alig fértünk el, a csomagtartót pedig ketten kellett nyomjuk, hogy bezáródjon a táskától.
Aztán hazaérkeztünk, családnak mesélés. kicuccolás. Kicsit idegen volt a saját ágyamban aludni, de semmi sem tart örökké. Mindenesetre köszönjük Eger! A legszebb hónapunk volt!
(Ders)