Önkormányzati adók (2007.06.30-i beszámoló)
Önkormányzat képviselőtestületének egyik alapjoga, hogy önkormányzati rendeletek útján, a helyi adóztatást szabályozza.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya és az önkormányzati törvény biztosítja az önkormányzatoknak azt a jogát, hogy a törvényben meghatározott keretek között helyi adókat vezethessenek be. E szabályozás szervesen illeszkedik az Európa Tanács által 1985. évben elfogadott Helyi Önkormányzatok Európai Kartájához, mely deklarálta a helyi adóztatás jogát. A Helyi adókról szóló 1990. évi C. Törvény (Htv.) biztosítja az önkormányzat adó megállapítási jogát, amely szuverén módon dönthet arról, hogy gazdálkodási feladatai és az ehhez szükséges forrásképzés érdekében él-e és milyen mértékben - törvényi keretek között - a helyi adóztatás eszközével. Az önkormányzati autonómia továbbra is meghatározó garanciája az önkormányzati vagyon és a kiszámítható pénzügyi stabilitás. Az önkormányzati adóhatóság által beszedett önkormányzati adók évről évre tervezhető és biztos bevételi forrást jelentenek.
A helyi költségvetési rendszert, az önkormányzatok gazdálkodásának kereteit, - így az adókat is- mindig a központi törvényhozás, vagy kormányzat határozza meg. Az állam szerepe az, hogy megadja az adóztatási jogot, illetve átengedje annak egy részét és ellenőrizze is annak gyakorlását. Az önkormányzatok adóztatási joga, ennek megfelelően származékos. A törvények által meghatározott keretek szilárdsága vagy rugalmassága befolyásolja a helyi igazgatás függőségét a központi költségvetéstől.
A helyi adóknak elsődlegesen a helyi közszolgáltatások finanszírozását kell fedezniük, az adóterheknek arányban kell állniuk a közszolgáltatások számával és minőségével. Közpénzügyek elve alapján a folyó működési kiadásokat a folyó bevételek kell fedezni.
A helyi adóztatás az önkormányzat kezében olyan lehetőség, amely a helyi vagyoni érdekeltséghez, a kommunális fejlesztésekhez, valamint a helyi gazdasági tevékenységhez kapcsolódhat. A szabályozás lehetővé teszi azt, hogy a lakosság mellett, a vállalkozó (gazdálkodó) szféra egésze adóztatható legyen.
Különbséget kell tennünk a helyi adók (építményadó, telekadó, iparűzési adó, idegenforgalmi adó stb.) és önkormányzati adók (luxusadó, gépjárműadó, talajterhelési díj stb.) között. Míg az elsőben a helyi képviselőtestületek befolyásolhatják az adók alanyait, alapját, mértékeit és szűkebb, vagy tágabb kedvezményeket, mentességeket adhatnak, az önkormányzati adók esetében ilyen jogosítványuk nincsenek. Ott az adózási szabályok országosan azonos alapokon működnek, a bevételek pedig teljes egészében a települési önkormányzatot illetik meg.
A helyi adózás struktúrája három fő rendszerelemre épül, nevezetesen:
- a vagyoni típusú adók (ÉPA; TEA;),
- a kommunális jellegű adók (MKA; IDA) és
- a helyi iparűzési adó (HIPA).
A Htv. és a keretszabályozásából eredően arra épülő önkormányzati rendeletek biztosítják az önkormányzat helyi adókivetési jogát. Az önkormányzat kizárólagos - az önkormányzati törvény szabályozásával szinkronban másra át nem ruházható - joga, hogy a Htv-ben meghatározott adóalanyok és adótárgyak tekintetében,
- helyi adókat vagy azok valamelyikét bevezesse,
- a már bevezetett helyi adót a következő évre módosítsa, avagy
- hatályon kívül helyezze.
A döntési autonómiából eredően, az önkormányzat határozza meg
- az adó bevezetésének időpontját és
- időtartamát, valamint
- a törvényben meghatározott felső (adómaximum) határokra figyelemmel az adó mértékét.
2005. évtől az alkotmányos mozgástér bővítése érdekében a törvény a hasznos alapterület szerint működtetett építményadóban, az alapterület szerint működtetett telekadóban, a magánszemély kommunális adójában, a vállalkozók kommunális adójában, továbbá a vendégéjszakák száma alapján működtetendő tartózkodási idő utáni idegenforgalmi adóban, azaz a tételes adóösszegben meghatározott adónemek esetén lehetővé tette, hogy a rögzített felső mértéktől az önkormányzat az infláció követésével eltérjen. Az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan a Htv-ben meghatározott felső határokra indexálja a törvényalkotó. 2006. évtől, a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – állapíthatja meg az önkormányzat. Helyi iparűzési adóban konstans az adóalapra vetített 2 százalékos mérték, annak emelésére nincs mód.
Tisztelt Olvasó!
Felhívjuk figyelmét, hogy a beszámoló teljes szövegét és a hozzá kapcsolódó diagramokat, táblázatokat megtekintheti ugyanezen honlap 'Beszámoló' menüpontja alatt.
